Fogadjátok szeretettel egy zarándoktársunknak a februári budai LélekTúra kapcsán megfogalmazott gondolatait:
"Először is a megajándékozottság: Isten bőkezűen adja ajándékait, csak legyen időnk, képességünk felismerni és elfogadni azokat. A természet csendje nem néma, ha elhallgattatjuk a zajt saját magunkban.
Másrészt mindig voltak (és szerencsére vannak most is) olyan emberek, akik cselekedeteikkel Istenre mutatnak és jeleket hagynak: egy kis kápolna a fák alatt, hála-táblák egy templomban - és valaki, aki kinyitja a templom ajtaját, vezet az úton, szeretettel fogad egy rendházban...
És végül: nem kell túlbonyolítani, túlszervezni, túlbiztosítani az életünket. A távot nem egyszerre, hanem lépésenként kell megtenni, az a lényeg, hogy jó irányba induljunk és ne adjuk fel."
Erzsi
